2015. június 10., szerda

Irány a Tumblr!

Sziasztok Olvasóim!

Nem tudom, hányan vagytok, figyeltek-e még, nem hibáztatlak titeket, ha nem! :) Sajnos elhanyagoltam az egyetlen blogomat, amim van, és amit már évekkel ezelőtt hoztam létre. Sokat írtam ide korábban, de azóta sok régi bejegyzést töröltem is.
Változtam, és ez a változás azt hozta magával, hogy írás terén kissé elzárkóztam a külvilágtól. (Ami elég gáz, tekintve, hogy tavaly megjelent az első könyvem.) Most azonban szeretnék valamilyen módon "visszatérni", kicsit többet megmutatni, és remélhetőleg többet kommunikálni más emberekkel, akik írnak, vagy csak falják a könyveket. Viszont ez a blogspotos oldal nem biztos, hogy megfelelő lesz erre a célra. Ezért úgy döntöttem, haladok a korral, és indítok egy Tumblr-blogot (kattintsatok ide), ahol megoszthatok egy csomó dolgot, amit én szeretek, vagy éppen azt, amit én alkottam. Idézetekre és versekre lehet számítani leginkább, de lesz még más is: olyan dolgok, amik megihletnek (zene, más írók idézetei, képek, stb.).
A Becky Apple 2. és 3. részének megjelenéséről még nincs hírem, csak annyi biztosat tudok közölni, hogy én már rég megírtam őket. :) Kaptam hideget-meleget (főleg hideget), de tanultam a kritikákból, és így az új történeteim talán jobbá váltak/válnak. A Nárcisz és tövis elkészült, most írom a Liliom és pengét, ami annak a folytatása, viszont egy teljesen új történetet mesél el, mert az első részt rendesen lezártam, elvarrtam a szálakat. Úgy érzem, ebben a melankolikus, misztikus thriller vonalban megtaláltam az én stílusomat, de nagyon kacsintgatok a szépirodalom felé is. Majd meglátjuk! Vagyok, aki vagyok, a lényeg, hogy próbálkozom, mert szeretek írni, és az írás nélkül számomra elképzelhetetlen az élet.

Nos, akkor most itt búcsúzom, és várlak titeket a Tumblrön! (Plusz ott van még a Facebook-oldalam is, az utóbbi időben azt használtam idézetek írogatásához.)

U.i.: Ezt a blogot nem törlöm (egy darabig biztos nem), viszont nem írok új bejegyzéseket.

2015. március 2., hétfő

A folytatás

Sziasztok! (Remélem, még előfordulhat, hogy idetéved valaki.)

Legutóbb júniusban írtam a blogomra, ami azt hiszem, az eddigi legnagyobb szünet a blog történelmében. Kínos, kínos, de kitaláltam azt a mentséget magamnak, hogy "úgysem hozhattam volna semmi érdekeset". Na, hát ez lehet, hogy pocsék mentség. Oké, az egy dolog, hogy talán csak kevés embernek lenne érdekes, amit közölhetnék, de annak a kevés embernek igenis tudtam volna újat mondani/mutatni. Mert ugyebár tavaly júniusban megjelent az első könyvem, egy szép kiadásban (hála a Pongrác Kiadónak és a grafikusnak, aki dolgozott rajta), és ez az esemény változásokat is hozott magával. De én marha rögtön az első ehhez kapcsolódó hír után leálltam a blogírással.
Nos, valójában a regényírásban is beállt egy nagyobb szünet, bár a Nárcisz és tövis c. misztikus-romantikus mágikus-realista thrilleremen (tudom, ez így elég bizarr) közben sokat dolgoztam még; javítgattam, helyrepofoztam. Aztán a nagy szünet után elkezdtem folytatást írni hozzá Liliom és penge címmel. Ez is fura, mert az első könyvet teljesen lezártam, és nem terveztem második részt. Azt hiszem, ilyen az, amikor egy sztori meg a szereplői nem engednek el. A hangulat nem engedett. Az a melankolikus, fura világ.

Tehát úgy állunk, hogy a Becky Apple és az újjászületők c. ifjúsági fantasym megjelent, és ebben az évben még megjelenhet a folytatása is, a Becky Apple és a sötétek, és könyvtárosi melóm mellett igyekszem elég időt fordítani a Liliom és penge írására is. Ez így egész jól hangzik, nem? Nyilván jó is. Mindazonáltal a Nárcisz és tövis egyelőre a "fiókban" lapul, és nem tudom, mi lesz vele, pedig nagyon megkedveltem...

Na de elég ebből! Hoztam új verseket, hogy ne csak ilyen fecsegéssel induljon a blogos visszatérésem (bár ki tudja, mennyire lesz ez visszatérés):

Fekete éj

Fekete alak
a fehér hóban
megtöri a békét.
Serceg csizmája alatt a hó,
cigarettafüstöt ereget
cserepes szája.
Fekete a kabátja,
a nadrágja, a csizmája.
Csak az arca fényes,
mint a hó.
Könnycseppje megmerevedik
az arcán,
gyémántfényű könnykristály.
Holló károg rá az egyik
faágról.
Fekete, mint ő,
az alak, aki
az erdőbe mindig eljő.
A hó serceg a csizmája alatt,
és a könnykristály
feloldódik a füst melegétől.
Leszállt a fekete éj.

Vánszorgás

Semmi előrehaladás,
visszafelé vánszorog
az idő
a szív
és az ész.
A félelem súlyos,
fémes anyag.
Beburkol és összeroppant.
Átzuhanok egy
lyukon, amit a
félelem fémje
fúrt a földbe.
Visszaránt
és elsüllyedek
az időben,
lyukas 
szívvel
és ésszel.
A szerelem
is súlyos,
egy vörös tégla.
Eltalál,
és összetörök.
Részekre roppanva
rettegek rémesen.
Az idő
a szív
és az ész
visszafelé vánszorog.

Maszk

Két vagy akár
több
arcot is be lehet
vetni
az életben olykor,
ha mögéjük kell
bújni.
A gyötrődő, pusztuló
arc elfedésére
a baráti vigyorgó
arc javallott;
a családnak
megnyugtató pofa
kell;
a kollégáknak
kifürkészhetetlen.
Az igazi,
elhaló tekintet
és a remegő
száj,
zokogó szem
és széteső fej
maradhat
mögöttük.

(Ja, és miért maradjon el a jó zene?! Tessék:)

2014. június 8., vasárnap

Becky Apple megérkezett!

Ennek is eljött az ideje!

A Becky Apple Trilógia első része, a Becky Apple és az újjászületők rendelhető a Pongrác kiadótól, a Libritől, a Lírától, a Bookline-tól, és még sorolhatnám. Tulajdonképpen az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg, és június 12-én fogom először dedikálni Kaposváron a Fő utcán, a múzeummal szemben (12:30-tól, aztán 14 órától zenés könyvbemutatóm lesz a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban). Majd június 14-én is dedikálok, akkor viszont már Budapesten a Vörösmarty téren, 11 órakor a 114-es pavilonban. Remélem, jöttök páran! (Bár tudom, hogy nem egy hatalmas tömeg olvassa a blogomat, de nem is problémázom ezen.)

A hét elején hozzám is megérkeztek a könyvek, és... bevallom, nagyon különös érzés látni őket, megfogni őket. Ez a kis ifjúsági fantasy trilógia az én gyermekem. De jelenleg nem vagyok valami klassz apa, mert beteg vagyok, és nem sikerült eléggé belelendülni a reklámozásba, de azért majd igyekszem, ha jobban leszek. Vagy nem... Nem akarom lenyomni senki torkán, de tudom, hogy egy bizonyos rétegnek tetszhet ez a könyv. Van benne sok kelta mitológia, groteszk, humoros elemek, sok különc szereplő, szerelem, barátság, kaland, sok harc, még egy minimális krimi szál is. Szóval, aki kedvet kapott hozzá, kérem, ne habozzon! Vegye csak meg és esetleg dedikáltassa is velem! ;)

És mik az újabb tervek? Mik a kilátások? Nos, majd megjelenik a második és a harmadik rész is, aztán reményeim szerint, a Nárcisz és tövis c. bizarr thrillerem is nyomtatásba kerül.

Hallgassatok The Decemberists-t, mert az Becky kedvence, és gyertek a dedikálásokra, ha tudtok! Szép Pünkösdöt!

2014. május 9., péntek

Jön, jön, jön

Sziasztok! Üdv!

Ezt a bejegyzést tulajdonképpen egyetlen fontos információ miatt hoztam létre, de azért mást is beleírok, nehogy túlságosan is rövid és sivár legyen.
Az a helyzet, hogy töröltem több mint száz bejegyzést (nem tudom, észrevettétek-e). Az elég sok, tudom, tudom, de úgy éreztem, fontos. Egyrészt talán kezdett átláthatatlan lenni (bár van jobboldalt egy jól kezelhető archívumom), másrészt annyira megváltoztam időközben, hogy a két "énem" vagy "stílusom" összeférhetetlenné vált, és a régi bejegyzéseket úgymond kinőttem. Átléptem valami határt, új mértékeket szabtam, és letisztultabb lett a blogom. Mondhatjuk azt is, hogy kicsit visszavettem? Alkotok még, és hamarosan megjelenik az első könyvem, szóval ez nem egészen igaz. Változtak a dolgok. Változtam. Legyen elég ennyi. :)

Más: Most már nagyon úgy áll a dolog, hogy a Becky Apple és az újjászületők a Könyvhéten jelenik meg, és dedikálni is fogok Kaposváron (vagyis itt szinte tuti), meg lesz egy könyvbemutatóm is a könyvtárban. A könyv (úgy tudom) már a nyomdában van, szóval csak egy újabb fura balszerencse szólhat közbe. De remélem, nem fog. Egyébként nem 416 oldal lesz, ahogy azt korábban írtam, hanem 399, de ez nem jelenti azt, hogy kihúztunk valamit a szövegből. (Már semmit nem húztunk ki.)
Szóval várjátok szeretettel, és ha megjelenik, és érdekel titeket, olvassátok el! :) Ja, igen, itt van a végleges fülszöveg (amit természetesen nem én írtam):

"Az észak-angliai Greenstone-ban élő Becky Apple magányos lány, aki roppantul unja a semmittevést és a kisvárosi hétköznapokat. Még csak tizenhat éves, de saját házban lakik – egyedül, mert jómódú szülei inkább a családi vállalkozásnak, az Alma Kuckónak szentelik minden idejüket.

A tanévkezdés váratlan izgalmakat tartogat Becky számára: az osztályba új fiú, a skót Chris Cleland érkezik, aki szemmel láthatólag érdeklődik a lány iránt.

Ez azonban még nem minden…

Becky egy vénséges kútban vaskos könyvre akad, amely feltárja előtte titkait, s hősünk egyszerre az újjászületők káprázatos, ám egyben kísérteties erdejébe nyer bebocsátást, ahol állatfejű és más torz lényekkel, olykor emberi külsővel rendelkező különleges teremtményekkel találkozik. Ők azok a holtak, akik – előző életeikre emlékezve, a kinti világtól elszakadva – tündérek és más mitikus lények között kezdtek új életet.

Becky Apple pont akkor érkezik, majd válik az Örökerdőt védelmező druidává, amikor egy rémisztő, vonyító gyilkos és egy sejtelmes, rejtőzködő ellenség tűnik fel.
Beckynek társra van szüksége…

…Chrisre esik a választása.

Küzdelmeik során Devin, az őzfejű vadász, Coleen, a gyönyörűséges tündér, és más, furábbnál furább barátok szegődnek melléjük. Az idő rohamosan fogy, nekik pedig meg kell vívniuk csatájukat az újjászületőket fenyegető sötét erőkkel.

Ez Artair McKnight rendkívüli trilógiájának első könyve. A fantasztikus történet a Becky Apple és a sötétek, valamint a Becky Apple és a dühöngők című kötetekkel folytatódik."

Búcsúzóul hallgassátok meg ezt a csodaszép dalt, mert a The Decemberists Becky kedvenc együttese (jó-jó, az enyém is):